A rókagomba évszázadok óta Európa egyik legnépszerűbb gombája, ezt több tény is megerősíti:
- egy XVIII. századi író szavai: „ha egy halott szájába tennénk, újra életre kelne tőle”
- a francia arisztokraták is előszeretettel fogyasztották,
- lehet kapni rókagombás pizzát (házhoz szállítással is)!
Sűrű, sötét bükkerdőben, tölgyesekben, nyirkos hegyoldalakban érdemes keresni júniustól-szeptemberig. Ha az időjárás csapadékos (idén kevésbé, így a piacon meg is látszik az árán), akkor csoportosan nő, de a csapadékszegény időszakot nem bírja. Próbálták pincékben is termeszteni, de nem sok sikerrel, mert un. mikorrhizás kapcsolatban él a környezetével (mikorrhiza: a gombafonalak bizonyos fák, cserjék vagy fűfélék gyökereire szövődnek rá, csak így képesek szaporodni).
A termőteste, formája nagyon jellegzetes, egyetlen egy darabból áll, nincsenek lemezei, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek.
A kevésbé gyakorlott gombász könnyen összekeverheti a mérgező világító tölcsérgombával, az ehető rozsdasárga pókhálósgombával, vagy az egyébként igen finom gerebengombával. Nagy családdal büszkélkedhet, az ehető fajok közül rokona az ametisztszínű, a halványsárga, a bársonyos, a tölcséres és a szagos rókagomba is.
Színe aranysárga, íze egy kicsit a barack aromájára hasonlít. Sokoldalúan felhasználható, tojással, tejszínnel rendkívül jól harmonizál. Tojásrántottába, húsételekhez, tejszínes szószokhoz, levesekbe melegen ajánlott.
Barackos rókagomba ragu roston sült csirkemellel
Hozzávalók:
4 szelet csirkemell,
20 dkg rókagomba,
2 db őszibarack,
1-2 dl olaj,
5 dkg vaj,
1 ek. liszt,
2 dl tejszín,
őrölt szerecsendió,
só, bors
A csirkemellet 1 napra sóval, borssal, olajjal bepácoljuk.
A vajon a szeletelt gombát 3-4 percig pároljuk, borsozzuk, és fedő alatt még 10 percig pároljuk. Rá szórjuk a lisztet, tejszínt, jól elkeverjük, felforraljuk, majd beletesszük a hámozott, darabolt barack és a szerecsendió.
A hús szeleteket kisütjük és már tálalhatjuk is a raguval.
